Chilf Mária

Chilf Mária

■■■ Chilf Mária  (1966)

Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő és intermédia szakán (1990-1995), valamint a berlini Hochschule der Künste-n (1997–1998) végezte. 2003-2007 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola DLA képzésén vesz részt. 2009 óta oktató az egyetem festő tanszékén.

1991 óta számos hazai és külföldi kiállítás résztvevője. Jelentősebb díjai, ösztöndíjai: 1995-ben Germination 9, European Projects for Young Artists, Delphi; a Ludwig Alapítvány ösztöndíja, Németország; 1996-99 között  Derkovits Képzőművészeti Ösztöndíj; 1996-97 között az  Akademie Schloss Solitude ösztöndíja, Stuttgart; 1997-98 között DAAD Stipendium, HdK, Berlin;  2001-ben Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, New York; 2004-ben  STRABAG festészeti Díj;  2005-ben Munkácsy Mihály díj.

 www.chilfmaria.com

 


■■■

Családi történet, családi trauma, családi címer. Placenta.

Mindig azon a ponton sírok, amikor a kézhez érek. Kint hagyták a kék szvetteres kezét.

Gyerekkoromban a sírjánál játszottam, az volt a játszóhelyem. Szilvafa alatt elkerítve; az volt a sziget. Mondták, hogy „az a Zomilla sírja, aki gyerekkorában halt meg”. De én szerettem ott lenni.

Tizenöt éves korában lőtték le a németek, és a nagymamám a kukoricásból látta. Azután azt is, ahogy felfogták, hogy kit lőttek le; ahogy elássák a testvérét. Végignézte. Bocskait viselt Zomilla, mert az volt az iskolaruha. Diáklány volt, nem katona.

Aztán a nagymamám hazament, és nem mondta el; a padlásra járt fel sírni. Végig hallgatott. Így menekült meg a család. Gyerekként is csodáltam ezt a hallgatást.

− A hetedik gyermek volt, a legkisebb, az anyja szeme fénye.−
Amikor a front tovább ment, megmutatta a szüleinek a helyet, ahova elásták. Ahol a keze kint maradt.
Szeretném azt írni, hogy miután megfestettem, ez az érthetetlen fájdalom már nem tör rám.

chilf_kep (1)

Hozzászólás